Sziasztok!
Itt Ms.Fanatikus! Köszönöm, hogy ilyen türelmesek voltatok és itt a folytatás! Igyekszem a befejezéssel is, de nem tudom, mikorra sikerül majd! Jó szórakozást és véleményt kérek!
S: Igen… Már alszanak…
*Jack örömmel hallotta, hogy Sue belement a játékba.*
J: Akkor… Mit meséljek ma? Az eljegyzésünket? Vagy Christine születését. Esetleg a kis Robert keresztelőjét?
S: Nekem teljesen mindegy…
J: De mégis melyiket szeretnéd…
S: Mondjuk az eljegyzést…
J: Gondoltam, hogy ezt választod… Nos... Emlékszel még a Callaghan & Merced- ügyre?
S: Mikor a titkárnőd voltam?
J: Igen… Akkor csókoltalak meg először… És utána elkísértelek a kocsidig…
S: Emlékszem… mennyire zavarban voltunk…
J: Igen… és Bobby még később piszkált is mikor lemeséltem neki a csókot. Azt mondta, hogy ott lett volna a remek alkalom,hogy végre bevalljam mit is érzek irántad… De túl gyáva voltam… Nem voltam biztos az érzéseidben…
*Jack itt elakadt. Nem akarta elmondani az eredeti történetet. Még nem. Ezért úgy döntött, hogy változtat egy kicsit a sztorin.*
S: Folytasd…
J: Aztán legközelebb egy londoni utazás várt ránk… emlékszel?
*Sue gondolta, hogy Jack a mostani ügyükre céloz.*
S: Igen…
J: Mikor elment az áram éjszaka és te nagyon fáztál…
S: Igen emlékszem…
J: Akkor éjjel, álmodban beszéltél… Lucyval vitatkoztál. Ő nyaggatott, hogy valld be végre az érzéseidet… És akkor tudtam meg, hogy mit is érzel irántam… Elárultad magad… Elárultad, hogy szeretsz… Nagyon boldog voltam akkor… Miután visszatértünk Washingtonba, beszéltem a többiekkel és nagyon örültek a tervemnek… Mindenki segített… Még Myles is… Emlékszel a vörös rózsákra az étteremben?
S: Nagyon szépek voltak…
J: Azok a híres bíbor Myles - féle rózsák…
S: Myles adott a rózsáiból???
J: És még csak kérnem sem kellett… Magától adta őket… Visszaérkezésünk után egy héttel elvittelek vacsorázni… Majd vacsora közben elnézését kértem és kimentem a konyhába, ahol már mindenki ott várt… Meg voltam lepődve, én ugyanis csak Bobby-t és D-t hívtam… Utána a fiúk álarccal az arcukon egyenként mentek az asztalhoz, és mindegyik adott neked egy kis kártyát egy pici dobozzal. Mindegyikben volta valami kis meglepetés.
S: Elmondod mik voltak benne?
J: Először Myles ment be… Egy fehér dobozt tett az asztalra és már jött is vissza a konyhába… A dobozban egy nagy vörös masni volt mellette egy kártya, amire az volt írva, hogy ’ Köszönöm, az elmúlt pár esztendőt, amit veled tölthettem el. Szikra’ … A következő D volt… Ő egy zöld bársony dobozkát tett eléd, benne egy aranymedállal és egy üzenettel… ’ Köszönöm, hogy mindig mellettem álltál és fogtad a kezem! Szikra’ Harmadiknak Bobby jött be… Kék bársonydoboz benne egy fehér rózsa, szintén egy üzenettel… ’ Köszönöm a rengeteg szép emléket, a közös sétákat és ügyeket. És köszönöm, hogy megtanítottál bízni Istenben és az emberekben! Szikra’ Ez után a levél után már folytak a könnyeid… Emlékszem, mert így is gyönyörű voltál… Utoljára én léptem oda hozzád, szintén álarcban… Egy vörös bársony doboz tele rózsaszirmokkal és a belsejében elrejtve egy gyűrű és egy üzenet… ’ Kedves Sue! Köszönöm, hogy esélyt adtál nekem, hogy szerethesselek. Köszönöm, hogy az év 365 napján velem voltál. Köszönöm, hogy a reggel első gondolata Te voltál nekem. Köszönöm, hogy Te rád gondoltam, mikor elaludtam. Köszönöm, hogy veled álmodtam minden éjjel. Nem tudtam, hogy is mondhatnám el neked mennyire, szeretlek. Azt szeretném kérdezni Sue: HOZZÁM JÖSSZ FELESÉGÜL?’ … Mire végig olvastad a levelet én is levettem az álarcom, elővettem a gyűrűt a dobozból, és térdelve újból megkérdeztem, hogy hozzám jönnél-e…
S: És igent mondtam?...
J: Igen… Jobban mondva mutogattad, mert nem tudtál megszólalni… Jól esett, hogy ennyire meghatódtál… A jegyességünk egy évig tartott… Az esküvő után megszületett Christine lányunk. Rá egy évre pedig Robert fiúnk… De hát ezeket már úgyis tudod… És most aludjunk drágám… Holnap még dolgoznunk kell. Jó éjt és szeretlek…
S: Én is szeretlek Drágám!
|